Winkler Nóra: „A tárgyak fontos kivetülései annak, aki vagy”
Winkler Nóra esetében a tárgyak, bútorok és műalkotások szeretete szakmai ártalom. Kulturális műsorvezetőként, művészeti újságíróként és árverésvezetőként régóta ápol közeli viszonyt ezzel a sokrétű, gazdag világgal. Lakása fehér vászon a férjével közös, folyamatosan épülő műgyűjteményüknek, amiben az új a régivel, design a művészettel keveredik, kiegészülve az utazásaikról hozott relikviákkal és a lélegzetelállító könyvtárukkal. Az otthonukban fellelhető tárgyakhoz mára már annyi történet kötődik, hogy Nóra nem csak a szépségüket látja bennük, hanem a saját életüket is. 
Hogyan alakult ki nálad ez az erőteljes esztétikai érdeklődés, és hogyan fejlődött aztán az évek alatt?
Winkler Nóra: Egy szerelemből indult, huszonévesen megismertem valakit, akivel a művészettörténet és az építészet is beköltözött az életembe. Nagyon sokat tanultam, rengeteg világ nyílt ki előttem. Innen jöttek később az aukciós munkáim, és évekig voltam az Octogon magazin lapigazgatója. Közben a tévében egy kulturális műsorom is indult, folyamatos új élményekkel és látnivalókkal. Az volt a feladatom, hogy kreatív, tehetséges emberekkel beszélgessek, és megmutassuk, miért érdemes tudni ezekről az életművekről. Ezek mind csiszolták, gazdagították azt, aki vagyok. Egy ilyen folyamatban egyre árnyaltabban tudsz kapcsolódni a világhoz, és egyre finomabbra hangolódik, hogy mi az, ami tetszik. Nálam ez azért tágas maradt: én azt értettem meg mindebből, hogy mennyiféle módon lehet valami jó, eredeti, komplex és őszinte.
Tiszteletet érzek az építészek és a designerek iránt, akiknek az ötletei évtizedeken át relevánsak tudnak maradni. Ők nemcsak saját izgalmas, egyszeri énjüket adják bele a terveikbe, hanem értik azokat, akiknek terveznek, és hasznos, gusztusos dolgokat akarnak adni nekik. Egyszerre szolgálják és alakítják is ezeket az igényeket. Az a céljuk, hogy előrébb lendítsék a társadalmat, akár azzal, ha kézre áll egy funkcionális tárgy, akár azzal, ha létrejön egy épület, amiben működnek a terek, jó bennük élni és lenni. Engem ugyanannyira lenyűgöz egy megfelelően választott betűtípus, egy ülhető fotel, egy designékszer, egy szobor, mint a képek a múzeumokban. Minden, amin átjön a gondolat, a finom referenciák, az eredetiség ereje – az megunhatatlan. 
A személyes életedben, az otthonodban mennyire fontos, hogy milyen tárgyakkal, bútorokkal veszed körül magadat?
W.N: Nagyon. A tárgyak fontos kivetülései annak, aki vagy. Kezdve a gyerekkori szalvéta-gyűjtéstől a felnőttkori műgyűjtésig, ezekben mind érzelmek mozognak: a keresgélés, a megszerzés, a világok építésének öröme. Egy tárgyban megannyi mindent lehet szeretni, nemcsak a formáját, színét, hanem a rejtett történeteit, a tájat, amiből az anyaga jött, vagy az alkotóját, és azt, amiből ő jött. Kedvenc tevékenységem a férjemmel közösen épülő műgyűjteményünket a lakásunk falaira rendezni: centizgetni, figyelni, melyik kép hogyan hozza ki a mellé kerülő színét, karakterét, hogyan passzolnak, és lesznek együtt többek. Melléjük a polcokra aztán új és régi tárgyakat válogatok, és könyveket, amiknek a gerince szépen harmonizál velük, meg lámpákat, amiknek az árnyalata, vagy kereksége finoman kapcsolódik hozzájuk. Amikor saját aukciókat szerveztem, mindig designtárgyakat kapcsoltam a művekhez, és már a katalógus oldalpárjainak kialakítása is fantasztikus élvezet volt.
Történt olyan, hogy egy munkád kapcsán találtál rá egy különleges tárgyra?
W.N: Persze, leginkább ilyen történt. Nálam a munkák személyes érdeklődésből, szenvedélyből alakulnak, így aztán jönnek vele az ellenállhatatlanul csábító tárgyak és alkotások. Van olyan, amit az aukciók anyagában látok meg, van, amit művészekkel készített interjúk során a műteremben. Olyan is előfordul, hogy amikor készülök egy előadásra vagy tárlatvezetésre, elém kerül egy addig ismeretlen történet, vagy karakter, és elkezdem kifejezetten keresni, hogy van-e tőle bármi elérhető; kistárgy, kép, vagy róla szóló könyv. Sőt olyan is történik, hogy egy fotózásra annyira nekem való ruhákat hoz egy stylist, hogy boldogan megveszem a nap végén. 
Mennyire könnyű designer ajándékot vásárolni neked? Örülsz, ha meglepnek, vagy szereted minden esetben magadnak kiválasztani az új dolgokat?
W.N: Szeretek meglepetést kapni, nem vagyok egy „wishlist-leadó alkat.” A családom, közeli barátok nagyon passzent dolgokkal ajándékoznak meg, sőt, még a nem személyes ismerősöktől is meghatóan szuper ajándékokat szoktam kapni. Sokan követik Instagramon a festményes sorozatomat (#eszembejutotterrolegykep), vagy olvassák a kiállítás ajánlóimat, és egyszer csak odajönnek egy tárlatvezetésen, hogy valamiről eszükbe jutottam egy múzeumshopban.
Ha lakberendezésről van szó, impulzívan vásárolsz, vagy hosszan érleled a döntéseket?
W.N: Méret szerint; kisebb dolgokat impulzívan, a nagy döntéseket pedig hosszabban érlelgetjük, keresünk, nézünk, próbálgatunk. Az a nehéz, hogy túl sok minden tetszik, óriási önuralom hátat fordítani dolgoknak. Az utazásokról például mindig hozok haza valamit. 
Melyik a kedvenc helyiséged, vagy részleted az otthonodban? Milyen tárgyaktól, bútoroktól, emlékektől különleges számodra?
W.N: A nappalink fala különösen kedves nekem, kortárs képeket tettem fel ide, amiket különböző időkben vettünk a férjemmel, van, amit együtt, van, amit külön. Van, amit egy másik gyűjtőtől, van, amit árverésen, és van egy csodás lengyel tál, ami tökéletesen illik a Káldi Katalin festményükhöz. Alatta a polcon egy japán szobor fából egy öntudatos fiatal nőt ábrázol, talán az első tévés fizetéseimből vettem. Mellette a kicsi állatfigura egy nagycsaládos portugáliai nyaralásnál került hozzám, az antik ezüst gyümölcskínáló pedig családi darab. Tárgyak annyi emlékkel, történettel, hogy ezekben az életünket látom, nemcsak a szépségüket.
Vannak Home of Solinfo tárgyaid? Hogyan esett rájuk a választásod?
W.N: A lila &Tradition Flowerpot VP9 lámpa pont az az árnyalat, mint ami a nappali fő helyén lévő Bak Imre képünké, a sárga &Tradition Flowerpot VP9 pont pedig Soós Tamás okkersárga porté-képéhez teremtették. Szeretem a textíliákat is, anyukám textilmérnök, tőle örököltem ezt. Az életünk pont eléggé impulzív és sűrű, fontos, hogy a hálószobában olyan megnyugtató, puha, finom felületek hívogassanak pihenni mint az Ferm living Vista ágytakaró és az Ferm living Clean Louisiana párna. 
Milyen további Home of Solinfo termékeket látnál még szívesen az otthonodban?
W.N: A Vitra Ball falióra nagyon tetszik, egyszerre pontos, hiszen szigorúan mutatja az időt, közben csupa játék és szabadság. Hasonló okból választanám a ferm Living Pond nagy tükrét, mert bár az egzakt valóságot adja, ahogyan tekereg, kicsit idézőjelbe is helyezi a nagy komolyságot. A Normann Copenhagen piros és zöld Bit ülőkéi meg egyszerűen feldobnak minden napot.
Tetszettek a cikkben megjelent termékek? Webshopunkban megtalálod Nóra kedvenc design termékeit.