Pál Marci és Hanol Ádám: „Nálunk a hagyományok a szokásokban teremtődnek, így van kialakítva az otthonunk is.”
Sorozatunk legújabb részében a „Család az család” mozgalom kapcsán ismert Pál Marci és Hanol Ádám új otthonába kaphattunk betekintést, ahol az enteriőrök az állandóság és az újdonság tökéletes egyensúlyával játszanak. A család egységének fontossága az életterük kialakításában is megjelenik, az ideális környezetet számukra ugyanis a gyerekeik köré szervezett kényelem és a praktikusság jellemezi, miközben olyan design tárgyak adnak karaktert otthonuknak, amiknek mindig van egy történetük. Interjúnkban nemcsak ezekről tudhattok meg minden részletet, hanem szó esik „hiperrealista” Instagram-oldalukról és életükről, hagyományteremtésről, és gyerekkori becenevekről is.
Hogyan jellemeznétek a tökéletes otthont három szóban?
Marci: Családias, otthonos és praktikus is - a két gyerek mellett mindenképpen.
Ádám: Én is ugyanezeket akartam mondani. Szerintem a tökéletes otthon kényelmes és a miénk. Valami, amit mi magunknak készítettünk.
Milyen enteriőrben érzitek magatokat igazán komfortosnak?
M: Én olyan enteriőrben érzem magam komfortosnak, ami letisztult, amiben vannak olyan művészeti tárgyak, amikhez kötődöm, mondjuk egy festmény, egy szobor, amiről vannak történeteink - ettől válik nekem igazán otthonossá valami.
Á: Én olyan helyeken érzem magam jól, ami érdekes. Látszik, hogy valakié.
Egy interjúban Marci úgy jellemezted az Instagram-oldalad, hogy „hiperrealista: nincs manír.“ Ez jellemző az otthonotokra is?
M: Ez nagyon nem jellemző az otthonunkra. Nem vagyunk rendmániások, de szeretjük, hogyha minden a helyén van - a nap végére legalábbis. Ha egész nap megy a gyerekekkel a káosz, akkor is fontos, hogy nap végére minden visszakerüljön a helyére. Szerintem az is fontos, hogy mindenkinek meglegyen a saját tere. A gyerekeknek a gyerekszobában - persze lehozhatjuk a cuccokat, de azok visszakerüljenek idővel.
A közösségi médiában nem használunk filtereket: nem lövöm be a hajam, nem állítjuk be a dolgokat, hanem megpróbálunk valós pillanatokat elkapni az életünkből és nem tervezünk soha előre egy posztnál vagy egy sztorinál, amit csinálunk. Az tényleg úgy és abban a formában történik általában, ahogy azt megosztjuk. Ezért gondolom azt, hogy hiperrealista. Azt mutatjuk, amit talán kevesen: hogy iszik a kutya a tálból éppen, hogy koszosak a gyerekek, hogy még nincs kész a házunk, hogy nem annyira tökéletes az életünk - mert hiszen nem tökéletes az életünk. Fontos, hogy mindenki lássa azt, hogy ugyanolyan hétköznapi életet élünk, mint bárki más, bármelyik másik család.
Mennyire gyakran rendezitek át az otthonotokat? Az állandóságot vagy a változatosságot szeretitek inkább?
Á: Az elmúlt években azért többször átrendeztük, de ez inkább a család méretének a változása miatt történt. Olyan szempontból is otthon az otthon szerintem, hogy mindig érkeznek új dolgok - nemcsak új gyerekek, hanem új tárgyak is -, azokhoz egy kicsit kell alkalmazkodni. Nagy átalakításokat nem szoktunk csinálni. Mi nagyjából kitalálunk egy valamit - szerencsére nagyon hasonló az ízlésünk -, és aköré építkezünk.
M: Én az állandóságot szeretem. Ha van egy koncepciónk, amit kitalálunk, azt próbáljuk mindig jobbá tenni vagy hozzátenni valamennyit. Mivel apukám szobrász, ezért sokszor kapunk tőle műalkotásokat. Mindig találunk neki egy helyet a házban, egy kicsit hozzá is alakítjuk az adott sarkot. Szóval szeretjük az állandóságot, de egy kis újdonság mindig kell.
Mik azok a bútorok, tárgyak a lakásotokból, amik kiemelt helyet érdemelnek a szívetekben?
M: Nekem két dolog van. Az egyik a Breuer Marcell szék, ami egy eléggé ikonikus darab és édesapámtól kaptuk. Breuer Marcellnek ráadásul van pécsi kötődése - én is pécsi vagyok, így még inkább kedvelem ezt a széket. Ezen kívül van egy Pinczehelyi Sándor grafikánk is, amit én nagyon szeretek. Ezekhez a design tárgyakhoz kötődöm legfőképp.
Á: Én kevésbé kötődöm tárgyakhoz, de minden olyan tárgyat nagyon szeretek, aminek van egy története, és annak mindig kiemelt helyet találunk. Marci apukájától sok műtárgyat kaptunk az évek során és ezek mindig kitüntetett helyet kapnak körülöttünk, bárhol vagyunk. Nyaralni azért nem visszük el őket.
M: Illetve van még egy dolog, ezek az &Tradition Flowerpot lámpák. Az ágyunk melletti posztamensre akartunk egyet, amit édesapám készített nekünk. Ehhez kerestük a tökéletes lámpát, és végül a Home of Solinfo-ban találtuk meg. Ezt az új lakásunkban már továbbfejlesztettük: lett a hálószobában és a nappaliban is egy, annyira megszerettük. Tudom, hogy Dániában minden sarkon van egy ilyen, de ettől még mi nagyon szeretjük ezt a designt.
Egy interjúban azt mondtátok, hogy törekedtek a hagyományok megteremtésére - például mindennap együtt vacsoráztok este hétkor. A hagyományteremtés hogyan mutatkozik meg az otthonotokban?
M: Úgy alakítottuk ki a konyhát, a nappalit, illetve az étkezőt is, hogy abszolút központi
helyük legyen. Persze tudom, hogy ez minden lakásban így van, de azt gondolom, hogy számunkra az kiemelten fontos, hogy úgy főzzünk, hogy közben látjuk a nappalit és részesei legyenek a gyerekek is a mindennapoknak. Az is fontos, hogy az étkezés egy szép, központi helyen legyen, hogy onnan lássuk a nappalit és azokat a szentimentális tárgyakat, amik körülvesznek minket. Amit még szeretnénk, hogy a gyerekek szobájában - már Andris és Hanna is elég nagy hozzá – legyen egy-egy olyan dolog, akár egy dizájn elem, amivel próbáljuk formálni az ízlésüket. Azért, hogy ők is megtanulják hogyan tudnak vigyázni dolgokra, amik nem csak játékok.
Á: Nálunk a hagyományok a szokásokban teremtődnek, így van kialakítva az otthonunk is. Az egy hagyomány lett, hogy a vacsorákat és a hétvégéket mindig szorosan együtt töltjük. Karácsonykor is mindig nálunk van a szenteste és idejön hozzánk a család. Ilyenkor kell, hogy legyen egy nagy asztal, amit körbe lehet ülni, és úgy legyen a konyha kialakítva, hogy lehessen közösen főzni ezeken az alkalmakon.
Egyszer már szerepeltetek az oldalunkon: az apák napi válogatásban ti ajánlottátok a Vitra Eames kicsi elefántot. Miért volt számotokra fontos ez a tárgy?
M: Ezt Ádám választotta. Neki jobb ízlése van, mint nekem.
Á: Az elefántot azért választottuk, mert engem gyerekkoromban Dumbónak becéztek.
M: Miért?
Á: Hát miért?! Ezért nagyon sok elefántos játékom is volt. Én ezt nem vettem soha magamra, büszkén viseltem ezt a nevet, egészen a középiskoláig így hívtak.
M: Én nagyon gyorsan bele tudok szeretni dolgokba. A Vitra Eames elefánt is egy olyan dolog volt, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy „Wow, ez tök jól nézne ki!” Kicsit gyerekes design, de el tudom képzelni a nappalinkban is, illetve a gyerekek is nagyon szeretik.
Jelenlegi álomtárgyatok, bútorotok van esetleg a Home of Solinfo választékából?
Á: Marciról tudom, hogy Roche Bobois kanapéra vágyik.
M: Igen!
Á: Én vágyom arra, hogy legyen egy Vitra Eames pihenőszékünk, de egy MR90 Barcelona széknek is örülnék. Úgyhogy igen, van még néhány olyan tárgy, amit el tudunk képzelni az otthonunkban!
Tetszettek a cikkben megjelenő termékek? Webshopunkban megtalálod Marci és Ádám kedvenc design termékeit.