Ott Anna – „A slow living-et még tanuljuk, de ez a környezet tökéletes erre.”
Sorozatunk legújabb részében Ott Anna világába nyerhettek bepillantást, aki könyvek, irodalom és művészetek iránti szenvedélyét osztja meg velünk. Beszélgetésünk során megtudhatjátok, hogyan fonódik össze számára a munka és a szabadidő, milyen szerepet játszik életében az olvasás, és hogyan teremti meg otthonában a kreativitás és a harmónia egyensúlyát. Anna őszintén mesél a slow living szemlélet kihívásairól, a személyes tér fontosságáról, valamint arról, hogyan inspirálják őt női szerzők és művészek. Ha érdekel, hogyan lehet az olvasásból és kíváncsiságból hivatás, milyen tárgyak, könyvek és emlékek tesznek egy otthont igazán személyessé, olvasd el blogbejegyzésünket! 
Hogyan kapcsolódik hozzád az olvasás, mint aktivitás, és hol húzható meg a határ a munka és a szabadidő között? Nekem egy vicces pillanat volt, amikor mondtad, hogy otthon vagy és olvasol, de nem tudod eldönteni, hogy dolgozol-e vagy pihensz.
Ott Anna:Szerintem minden kreatív munka - főleg, ha nem egy 8-tól 4-ig tartó irodai munkáról van szó - veszélyeket rejt abból a szempontból, hogy az embernek meg kell tanulnia kijelölni a határait, megtartani a munka idejét és helyét. Meg kell találnia, hol tud kreatív lenni, mi kell ahhoz, hogy igazán produktív legyen, és hogyan építheti fel a napját.
Ez rám is igaz. Az olvasás a munkám, ami még mindig furcsán hangzik. Gyerekkorom óta a legnagyobb erőforrás az életemben, a legnagyobb szenvedélyem, és tényleg szuper, hogy abból élhetek, amit a legjobban szeretek csinálni.
Ugyanakkor nagyon szigorú szabályokat kell meghatároznom és betartanom, mert a munka és a szabadidő könnyen összemosódhat. Fontos megteremteni az egyensúlyt egyensúlyi állapotot a pihenés, a kikapcsolódás és a precíz munkavégzés között.
Hetente legalább egy olyan napot tartok, amikor teljesen egyedül vagyok otthon, és csak a szövegekkel foglalkozom. Ilyenkor a könyvklubjaimra készülök, jegyzeteket készítek, egy könyvbemutatóra vagy podcast adásra dolgozok fel anyagokat. Kívülről úgy tűnhet, mintha csak egy fotelben ülnék egy könyvvel a kezemben, de ez is munka.
Nem lehetek elég hálás érte, ugyanakkor sok tanulás is kellett hozzá, hogy mindez produktív legyen. Ha otthon túl nagy a nyüzsgés, akkor a szentendrei könyvtár a bázisom, mert bár régebben kávézókban és a HÉV-en is tudtam olvasni, most már nagyon zavar minden zaj. Az is kihívás, hogy ha már itthon vagyok munka közben ne ne mosogassak, ne rakjak be egy mosást, hanem csak a feladataimra koncentráljak.
A slow living és az otthoni időtöltés tudatos megtervezése mennyire kötődik ehhez? A családi ház és a kert sokak számára a nyugalom szimbóluma, de milyen kihívásokkal jár?
O.A.: Szentendrén nőttem fel, nagyon szerettem ezt a kisvárosi közeget, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy idő után viszont azt éreztem, hogy ez már túlzottan rám nehezedik, így gimnáziumba Budapestre jártam, majd Budán éltem tíz évig. Amint megszületett a fiam, azonnal visszaköltöztünk, mert azt éreztük, hogy a következő életszakaszban itt lesz a legjobb nekünk. A természet közelsége, a patak, a Duna, a belváros könnyű elérhetősége, a kert, az állatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a döntést ma is jónak érezzem.
A kisfiam imád otthon lenni, legszívesebben ki sem mozdul, szóval igazán kihasználjuk ezt a házat. Az a célunk, hogy ez a tér mindent kiszolgáljon: a pihenést, a szórakozást, a biztonságot. A slow living-et még tanuljuk, de ez a környezet tökéletes erre.
Mi a coffee table book definíciója számodra?
O.A: A coffee table book fogalma ismerős számomra, de nincsenek kimondottan ilyen könyvek itthon, mert amúgy is sok könyv van, amiket lerakok itt-ott: a konyhában, az étkezőben, a nappaliban és mindenhol. Pontosan ismerem a rendszert, hogy melyik könyvkupac miért ott van ahol. Van egy kupac azoknak, amiket épp megvettem vagy kaptam, de még nem jutott rájuk idő, vannak azok, amiket már elolvastam, de még dolgoznom kell velük és vannak olyanok, amiket néha-néha jó fellapozni, így mindig szem előtt vannak. A végső helyük ABC sorrendben a könyvtárszobában van. Most már a fiamnak is sok könyve van, ezeket is aszerint tároljuk, hogy melyiket olvassuk esti meseként és melyiket lapozgatjuk napközben. Ugyan káosznak tűnik, de valójában nagyon jól átlátom a rendszert. Nincs igényem arra, hogy pusztán esztétikai célból bármilyen könyv ki legyen téve az asztalra, így is mindenhol könyvek vannak.
Ha a Home of Solinfo megkérne, hogy készíts egy válogatást a coffee table book-okból, megtennéd?
O.A: Természetesen! Nagyon szívesen megcsinálnám. Szeretem a szépet és a könyvek mint tárgyak nagyon fontosak nekem, gyűjtöm is őket. Ha egy könyvtári könyv fontos lesz nekem, megveszem, hogy meglegyen itthon. Néha kénytelen vagyok digitálisan olvasni, ha egy könyv még nem jelent meg, de egészen egyszerűen más az olvasmányélmény, ha papíron olvasok, alá tudom húzni benne a fontosabb részeket, vissza tudok lapozni benne.
Melyik volt a legérdekesebb könyv, amit megjelenése előtt el tudtál olvasni?
O.A: Mindig az, amit legutoljára olvastam. Most épp az egyik kedvenc norvég íróm, Karl Ove Knausgard volt felesége, Linda Boström Knausgard hamarosan magyarul is megjelenő regényét, a Napfénykórt olvashattam el megjelenés előtt, ami egy (amúgy már a férj életművéből jól ismert) bipoláris depresszió és válás története. Megrázó volt, sokáig velem maradt, fontos lett számomra.
A kreativitás és kíváncsiság mankók az életedben, hogyan jelennek meg az otthonodban?
O.A: Igen, a munkámban talán a legnagyobb hajtóerőm a kíváncsiságom, és örülök, hogy bár több mint tíz éve dolgozom az irodalomban, ez nem változott. A már jól ismert szerzőkre is ugyanannyira kíváncsi vagyok, mint az újakra, az újdonságokra. A kíváncsiság az a hajtóerő, ami minden nap előre visz, és leültet az íróasztal mellé, ez segít abban is, hogy egy-egy művészeti beszélgetés során feltegyem az engem és a közönséget érdeklő kérdéseket.
Nem tartom magam különösen kreatív embernek, talán a munkámban úgy nyilvánul meg, hogy egy-egy kerekasztal-beszélgetés során kiket ültetek egy asztalhoz, milyen témákat jelölök ki, és hogy a könyvklubban hogyan válogatom ki egymás után az olvasandó könyveket.
Az otthonomban a kíváncsiság és a kreativitás helyett sokkal hangsúlyosabb a megszokott dolgokhoz való ragaszkodásom, nem vagyok az a típus, aki havonta átrendezi a házat, ha egy-egy tárgynak megvan a biztos helye, az biztosan ott marad évekig. Szeretem viszont irodalommal, a munkámmal körülvenni magam. Ezt úgy értem, hogy egyrészt ez a mennyiségű könyv, már önmagában is ad egyfajta hangulatot, meg persze feladatot is, hogy el kell őket átláthatóan helyezni, tisztán kell őket tartani, és így tovább. Másrészt nagyon szeretem a kézírást, gyűjtöm a számomra fontos szerzők kéziratait. Ezek mind kedves emlékek, nekem fontos szövegek, amiket megkértem az adott szerzőt, hogy másolja le nekem egy lapra. Ezekkel veszem körbe magam a ház több helyiségében is és nagyon jó rájuk nézni. Mióta megszületett a fiam, már neki is gyűjtök, de nem kéziratokat, hanem a kedvenc mesekönyveinek illusztrációit. Például így került a falára Agócs Írisz rajzolta Hóchóc a Maszat mesékből. Szóval, az otthonunkban található dolgoknak nemcsak esztétikai, hanem érzelmi jelentősége is van.
Milyen dizájn tárgyakhoz vagy műalkotásokhoz ragaszkodsz az otthonodban?
O.A: Nincs sok dizájn- vagy műtárgyam, de van néhány festményem, amik jó pár éve fontosak és már a korábbi otthonunkban is megvoltak. Emlékszem, amikor felraktuk a két Konok Tamás képet ide a költözés után, akkor azt éreztem, hogy "oké, most ez az otthon".
Életem első igazi grafikája Barabás Zsófi egyik munkája volt, amit az anyukámtól kaptam születésnapomra, az első festményt pedig Zsófi ajándékozta nekem a harmincadik születésnapomra. Miután visszaköltöztünk Szentendrére a nappalinkban helyet kapott egy igazi szentendrei festmény is templomtornyokkal, sikátorral. Bár nagyon tetszik a dizájn, és kedvelem azokat az otthonokat, amelyekben megjelenik, én az emlékek és a személyes tárgyak között jobban érzem magam. Előbb rakok el egy gyertyatartót, amihez valami emlék fűz, minthogy egy dizájntárgyba invesztáljak.
Milyen alkotók és témák inspirálnak mostanában?
O.A: Mióta anya lettem, bár nem tudatosan, de szerintem az olvasmányaim 80%-át nők írták. Az ő nézőpontjuk, kérdéseik, írásaik azok, amik igazán megérintenek és inspirálnak. Sokat olvastam Tóth Krisztinát, Szabó T. Annát, Tompa Andreát és Turi Tímeát. Tavaly nyáron elolvastam szinte az összes Doris Lessing regényt, Annie Ernaux hatalmas kedvencem, ahogy Rachel Cusk is, de Ali Smith, Virginia Woolf és Lydia Davis is velem volt az utóbbi időben.
Hogyan használod ki a tereket az otthonodban? Hogyan alakítottad ki az olvasósarkot és a dolgozó szobát?
O.A: A nappali és az étkező a családi együttlétek legfontosabb helyszíne. Ha egyedül vagyok, akkor a legtöbb időt a dolgozószobában töltöm, amiben áll egy hatalmas íróasztal, amin tényleg minden elfér. Ide költözöm be délelőtt teával, kávéval, vízzel, itt van a könyveim egy része, innen órákig ki sem szoktam jönni. A könyvtárszoba a kedvenc helyiségem a házban, de sajnos itt nem töltök elég időt.
Mi tetszett a home styling munkában?
O.A: Ennek a háznak már van egy jól meghatározott stílusa, de soha nem volt még olyan tapasztalatom, hogy valaki, aki igazán ért ehhez, belenyúlna a térbe. Soha nem dolgoztam még home stylistokkal vagy lakberendezőkkel, és amit itt csináltak, az egészen elképesztő volt számomra. A legszembetűnőbb az volt, hogy mennyire fontos szerepet játszottak a színek, különösen a homogenitás és a kontrasztok. Például, a nappaliban, ahol a natúr színvilág dominált, fantasztikus volt látni, hogy milyen jól mutatott egy-egy fekete kiegészítő.
Nagyon fontos volt számomra, hogy hoztak magukkal olyan foteleket is, amik nemcsak gyönyörűek, de kényelmesek is. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a dizájnos darabok nem feltétlenül kényelmesek, de ezek valóban mindkettőek voltak. Nagyon érdekes volt belelátni ebbe a munkába, és látni, hogyan nyúltak hozzá a terekhez külső nézőpontból a szakemberek. A színek használata, a kontrasztok beemelése, valamint a kényelmes és szép bútorok alkalmazása mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tér valóban otthonos legyen. A szakemberek külső nézőpontja sokat segített abban, hogy a terek még inkább személyre szabottak legyen.