Osvárt Judit: “A stílusegység számomra nem feltétlenül jelent harmóniát…”
Izgalmas lehet belegondolni abba a hivatásba, szerepkörbe, amikor minden mozzanat az esztétikum és a funkcionalitás kettőséről szól. Osvárt Judit az ELLE Decoration főszerkesztője, a STUDIO BARATH branding- és dizájnstúdió egyik tulajdonosa. A hazai és regionális dizájnélet egyik esszenciális sarokpontjának, a Budapest Design Week-nek kilenc éven át volt Judit a kurátora. Interjúnk egy felfújható fekete gumi-egérrel indul és Philippe Starck citromfacsaróján át hamar eljutunk az olasz stílus, dizájn, építészet szeretetéig, de az ELLE Decoration főszerkesztője elmeséli nekünk, hogy számára mit is jelent a harmónia és abba is bevezet, hogy míg az enteriőrter-vezésben az eklektika a rendezőelve, addig a gardróbját egészen minimálisra szabja.
Emlékszel még az első olyan élményedre, érzésedre, ami egy tárgyhoz fűződik? Mi volt ez a tárgy?
Osvárt Judit: Az első tárgy, amire emlékszem, egy felfújható, fekete gumiegér volt. Kisbaba voltam, és bár azt mondják, hogy nem emlékezhetünk a kétéves kor előtt velünk történtekre, nekem több emlékem is van abból a korszakból – például ez a fekete gumijáték, aminek a tapintására, anyagára, az érintésem által keltett hangjára pontosan emlékszem. A tárgyak iránti érdeklődésem sokáig a könyvek iránti rajongásban merült ki, aztán tízéves korom körül elkezdett érdekelni a képzőművészet is. A designra jóval később csodálkoztam rá. Húszéves voltam és egy ismerős építész konyhájában bemutatták nekem Philippe Starck híres citromfacsaróját. Máig emlék-szem a pillanatra, olyan volt, mint a szerelem első látásra – akkor jöttem rá, hogy egy bizonyos funkciót számtalan módon formába lehet önteni, és ez a felismerés a mai napig lenyűgöz.
Inkább különleges vagy inkább funkcionális tárgyakkal, bútorokkal veszed körbe magad?
O.J.: Csak olyan tárgyakat veszek, amik első pillantásra rabul ejtenek, bútorok, ruhák és kiegészítők terén is, de akár könyvet is megveszek azért, mert tetszik a borítója. Ha eltérek ettől a szabálytól, előbb-utóbb bebizonyosodik, hogy rossz döntést hoztam.
A szépség, az esztétikum felülírhatja a funkciót?
O.J.: Igen, ha tudomásul vesszük, hogy akkor nem használati, hanem dísztárgyként kell tekintenünk rá. De az igazán jó tárgyakban a kettő egyensúlyban van, tökéletesen működnek és tökéletes az esztétikumuk is.
Van örök kedvenc elemed az otthonodban? Vagy esetleg mindig változik az aktuális
favorit?
O.J.: Újra és újra rá tudok csodálkozni az egyik kedvenc designtárgyam, az Artemide Tolomeo lámpa tökéletességére. Semleges design, minden stílushoz jól alkalmazkodik, könnyű, mozgékony, tökéletes. A lakásunkban és az irodánkban is több darab van belőle. Ezen kívül inkább a szokatlan dísztárgyak a kedvenceim.
Van kedvenc korszakod? Stílusod? Terveződ? Miért pont ezek a lieblingek?
O.J.: Mindig mindenben – konyhában, divatban, építészetben, utazásban – az olaszok a kedvenceim, formatervezők közül például a Castiglioni fivérek, akik a funkció és a szépség mellett játékosságot vittek a formákba. Szeretem, ha egy tárgynak karaktere vagy története van, netán jelentésrétegei. A kortárs tervezők közül India Mahdavit szeretem nagyon, és mindenkit, aki bátran mer színeket használni: Cristina Celestino-t vagy a skandináv vonalon a Scholten & Baijings-t, a Muller van Severen-t és a HAY tárgyait. És közel áll hozzám a Studio Pepe már-már metafizikai illetve a Dimore Studio narratív és történeti utalásoktól duzzadó stílusa is.
Bevált helyekről, tudatosan szoktad beszerezni a lakásod tárgyait, vagy inkább maguk a darabok találnak meg?
O.J.: Mindig nyitott szemmel járok – vannak tárgyaim designboltokból, vintage üzletekből, bolhapiacokról, online piacterekről, utazásokról. Ha azért veszek valamit, mert kell – például szükség van egy új székre – akkor azt nagyon sokáig tudom húzni, egész addig, amíg nincs meg a tökéletes szerelmes darab.
Melyik a lakásotok és az irodátok kedvenc tere?
O.J.: A lakásunkban a könyvespolcot szeretem legjobban. Agyonzsúfolt és tele van dísztárgyakkal, de mindig megnyugszom, ha ránézek. Umberto Eco mondta egyszer, hogy a jó könyvtár nem olyan könyvekből áll, amiket már elolvastunk, hanem olyanokból, amiket majd el szeretnénk olvasni – és ez rám abszolút igaz. Az irodánkban az étkező a kedvenc terem, mert tágas és letisztult, itt van a kedvenc Baráth Áron festményem is, de itt tároljuk a magazinokat és ugyancsak sok dísztárgyat. Ezek mindig képesek kizökkenteni, inspirálni, feltölteni.
Általánosságban hol érzed magad jól? Mi kell ahhoz, hogy komfortosan érezd magad?
O.J.: Egy tér számomra attól kellemes, ha személyes és egyedi, ha a tulajdonos vagy a márka egyéniségét tükrözi. Szeretek olyan lakásokban lenni, ahol sok a dísz-tárgy, műalkotás, ahol a bútorok szemmel láthatólag egyenként, idővel, szeretettel kerültek be a térbe, ahol sok a vintage részlet. Éttermek, szállodák esetében a kényelem nagyon fontos – milyen széles a szék, mennyi hely marad az ágy mellett – és kiemelten fontos nekem a világítás. Kell lennie helyi, sárgás, meleg fényeknek ahhoz, hogy egy tér otthonos legyen.
Mit jelent számodra a harmónia, ha egy térről beszélünk?
O.J.: Ez nehéz kérdés. Én kifejezetten rajongok az excentrikus enteriőrökért, ahol mondjuk egy régi épületrészlet (stukkó, parketta vagy más) keveredik kortárs bútorokkal, szobrokkal, könyvekkel, lámpákkal. A stílusegység számomra nem feltétlenül jelent harmóniát, ugyanakkor egy rendetlen és zsúfolt könyvtárszoba kifejezetten harmonikus nekem. Azt hiszem, itt az inspiráció a titok: ha körülnézek és sok érdekes dolgot látok, amit szívesen megnézek közelebbről, megérintek, belelapozok stb., az számomra a harmónia. Lehet ez egy étteremben például a különleges színek vagy anyagok használata is, nem kell ehhez
feltétlenül sok tárgy.
Gyűjtögetsz és tobzódsz vagy inkább egyszerűsítésben gondolkodsz?
O.J.: A lakberendezésben, enteriőrtervezésben maximalista és eklektikus vagyok: szeretem a különböző színek, korszakok, textúrák keveredését. Mivel véges hely áll rendelkezésemre, ez folyamatos selejtezést is jelent, bár ez nem az erősségem sem a könyvek, sem a lakberendezési tárgyaim terén. Az öltözködésem viszont például épp mindennek az ellentéte, gyakorlatilag kapszulagardróbom van és nagyon kevés ruhát hordok.
Ha egy tárgyat haza vihetnél a Home of Solinfoból, melyik lenne az?
O.J.: Nagyon nehezen tudnék választani, de valószínűleg a mustársárga Flowerpot lámpát vinném haza. Szokatlan a színe, formája, és a kábel nélküli változat hordoz-hatósága is nagyon tetszik – nem azért, mert ez praktikus lenne, úgysem vinném sehová, de ennek köszönhetően bárhová áttehetem és új mikrotájképek részévé tud válni. Szeretem a tárgyaimat átrendezni és kombinálni egymással, szokatlan és új összeállításokat létrehozni. Ezzel a színnel, ezzel a magassággal ez a tárgy tökéletes lenne erre a célra.
Van otthon Home of Solinfo-s tárgyad? Ha igen, mi ez és miért pont ez/ezek kerültek
hozzád?
O.J.: Rajongok a HAY színes tárgyaiért, mert tartósak, nagyon jól funkcionálnak, és a színeik is erősek, ütősek. Szeretem azt is, ha egy olyan közönséges tárgyam is igényes vagy különleges, mint egy konyharuha. A S&B No.5 konyharuha szett pont ilyen: erős, tartós, nem fakul, tökéletes nedvszívású, bírja a strapát, ugyanakkor a tapintása finom, és ha közelről megnézed, a részletgazdag mintái is nagyon szépek. Ebből biztosan fogok venni még.